Túl a második héten, belerázódtunk a tanulásba/munkavégzésbe, távtornába/edzésbe/jógába.

Erre előjött alagút-szindróma a kezemben, aminek két éve már egyszer búcsút intettem. Ez egyfajta "tanító" betegség számomra - figyelmeztet arra, hogy tényleg oda kell figyelnem a tartásomra a gép előtt ülve.

A munkahelyi gépem ennek megfelelően be van állítva, monitorral, székkel egyetemben, de a itthoni környezetben, mikor egyszerre kellett megoldanunk a gyerek tanulását, az asztali gép/laptop felosztást, illetve mikor a 4. online rendelést raktam össze a telefonomon, mert az előző 3. nem ment el, akkor az utolsó, amire figyeltem, a helyes testtartás volt. Eddig. Ráadásul, amióta elkezdtem masszírozni, még inkább fontos számomra, hogy a kezem, a csuklóm megfelelő állapotban legyen.

Két évvel ezelőtt a kerületi rendelő gyógytornásza nagyon alaposan elmagyarázta a megfelelő ülésmódot, kúraszerűen kaptam masszázst. Nyilván ez nem működik, magad uram.

Egyfelől, átgondoltam, hogy hogyan tudom kevesebbet használni azokat az eszközeimet, ahol nem megfelelő a csuklóm alátámasztása. Másfelől, előszedtem a régi tartásjavító tornákat. Ráadásul, még egy hónappal ezelőtt elkezdtem Paula Moore kiropraktőr online kurzusát a témában, és mostanra be is fejeztem az első részt, így van egy remek gyakorlatsorom, amit most  kezdek el tesztelni. 

Már látom a fényt az alagút végén.