Auckland Museum / CC BY Évekkel ezelőtt úgy alakult az életünk, hogy egyikünknek sem volt már inges-öltönyös-kiskosztümös munkája. Ekkor bevágtam a sarokba a vasalódeszkát - és szégyen, nem szégyen, azóta csak nagyon ritkán húzom elő. Saját, elárult vasalódeszkámra gondoltam, mikor több cikkben is…

Egy hónapja már írtam arról, hogy milyen új módjait találtuk a kapcsolódásnak - akkor még a lakásból sem nagyon dugtuk ki az orrunkat.  Azóta épp annyira rohamosan nyílik minden (legalábbis nekem úgy tűnik) mint ahogy márciusban bezárult -  az a benyomásom, hogy egy nagy képzeletbeli bőröndbe…

Az egész úgy kezdődött... hogy elkezdett fájni a derekam.  Ebben egyfelől nem volt semmi különleges, tekintve, hogy a koronavírus körülmények jelenleg messze nem ideálisak. Másfelől sem, mivel ebben az életkorban-és kultúrában természetes az "itt  fáj, ott fáj, amott fáj" - no de ehhez nem voltam…

Ahogy egy héttel korábban írtam; mostanra világossá vált, hogy a számomra normális világ, azokkal a fajta érintésekkel, találkozásokkal, amelyek igazán fontosak nekem, egy jó ideig nem tér vissza. Kapcsolódásaink új mederbe terelődtek. Igen, jórészt az online térbe; de van néhány olyan offline…

(saját kézrajz) Az érintésen keresztüli érzékelés mindig kiemelt fontosságú volt a számomra.  Gyerekkoromban a nagyszüleimnél saraztam, ültettem, gyümölcsöt gyűjtöttem, varrni és kötni tanultam.Olyan iskolába jártam, ahol lehetőségem nyílt szőni, agyagozni, rajzolni. Aztán, ahogy a tánc és mozgás…

(kép forrása: Canva.com) Az elmúlt időszakban rendbe vágtam az itthoni munkavégzés körülményeit, így a csuklóm állapota is sokkal jobb lett. Felpolcoltam a monitort, szereztem egy tüskés ülőpárnát és gondosan ügyelek arra, hogy ne merevedjek bele egy-egy pozícióba órákig - most mondjuk nem is…

 Túl a második héten, belerázódtunk a tanulásba/munkavégzésbe, távtornába/edzésbe/jógába. Erre előjött alagút-szindróma a kezemben, aminek két éve már egyszer búcsút intettem. Ez egyfajta "tanító" betegség számomra - figyelmeztet arra, hogy tényleg oda kell figyelnem a tartásomra a gép előtt…

Lassan eltelik az első, itthon töltött munkahetünk (3 otthon tanuló/dolgozó fő) - arra gondoltam, hogy itt az idő mozgás szintjén levonni a tanulságokat.  Elöljáróban annyit, hogy gyakorlott otthon (is) mozgó vagyok - még 96-ban kattantam rá a Callaneticsre (no az sem ma volt). Bárhol képes voltam…