Egy hónapja már írtam arról, hogy milyen új módjait találtuk a kapcsolódásnak - akkor még a lakásból sem nagyon dugtuk ki az orrunkat. 

Azóta épp annyira rohamosan nyílik minden (legalábbis nekem úgy tűnik) mint ahogy márciusban bezárult -  az a benyomásom, hogy egy nagy képzeletbeli bőröndbe pakoljuk most bele az elmúlt időszakot, hogy aztán lehetőség szerint rácsapjuk a fedelet (még rá is ülünk, hogy biztosan záródjon) és indulunk vissza abba a világba, amit márciusban otthagytunk (ami nyilván nem lesz már ugyanaz, de ez már egy másik tészta).

Nem tudom, hogy vagytok ezzel, de én elég sok mindenre bukkantam ez alatt az időszak alatt, amiről nem gondolnám, hogy "felejtős". Most azokból a kapcsolódásokból, érintkezésekből hoztam egy csokorral, amik kimondottan feldobtak, jól estek, most próbáltam ki először és egy részének kimondottan örülnék, ha a továbbiakban is velem maradhatna.

1. Erkélyen köttetett barátságaink 

Ahogy a múltkor újságoltam, az esti nyolcórás tapsok -átintegetések kapcsán megismerkedtünk az utca túloldalán élő  hölggyel, akivel azóta - a helyi FB csoport aktivitásának és segítségének köszönhetően  -  fel is vettük a kapcsolatot. A lányom rajzolt neki, írtunk egymásnak és amikor este csendesebb az utca, beszélgetünk is pár szót. 

2. Kölcsönzés a felmosóvödörben

A család közoktatott tagja rápörgött az olvasásra. De tényleg. Igazán. Kiolvasta az itthoni készletet. Szerencsére a barátaink kölcsönöznek neki, így két-három naponta járulunk egy (másik) erkély alá, ahol az első emeletről felmosóvödörben leeresztve érkeznek a soron következő kölcsönkönyvek. (Azért én már azt is várom, hogy kinyisson a könyvtár).

3. Ételszállítás

Több ismerősnek és barátnak vittem házi kosztot az elmúlt időszakban. A leginkább az vált be, hogy sütésre készítettem elő a tésztát/formát, így a másik háztartásban még be kellett nyomni a forró sütőbe - így a házias jelleg is megmaradt és a magas hőfokon történő kezelés is megtörtént. 

4. Születésnapomra

Most volt a születésnapom - így nagyon sok kedves gesztust, ötletes ajándékot kaptam.  Ezúton is köszi mindenkinek, teljes értékű köszöntés volt!

Volt, aki rajzolt nekem (nagyon szeretem, ha felnőttek rajzolnak, nem gondolom, hogy "tehetség, vagy "ügyesség" kérdése). Egyik barátnőm eddig ismeretlen dalokat énekelt fel és küldte el nekem messengeren. Kaptam meglepetés- csomagot (végre tutira itthon voltam, át tudtam venni), a bulim pedig zoomon zajlott. Épp ez a megoldás tette lehetővé, hogy három országból és öt városból ugyanúgy részt tudjanak venni az ismerősök, beszélgettük, boroztunk, sőt, még torta-evés is volt ;)

5. Amire amúgy nem lett volna időm és lehetőségem - konferenciák és kurzusok online

Egyre rutinosabb résztvevője vagyok az online kurzusoknak és konferenciáknak - ma reggel épp egy olasz-angol nyelvű testtudati csoportban töltöttem másfél órát. Kifejezetten elszomorított, amikor a tanárunk, Eleonora azzal búcsúzott, hogy a következő alkalom lesz az utolsó, hiszen Olaszországban is lassan nyitnak a helyek, így befejezi az online órákat. De ezen felül járok heti rendszerességgel csoportba, tornászni, végigkövettem egy többnapos beszélgetés-sorozatot . Nagyon szeretném, ha e tekintetben nem zárulna be minden online ajtó, mert vidéken születettként, vagy a nemzetközi kurzus-kínálatot követve magyarként sokszor tapasztalom, hogy  a földrajzi távolság, kellő idő és pénz hiánya számos lehetőségtől megfoszt, ami így viszont elérhető.

Most viszont lassan én is nyílok és izgatottan invitállak egy személyes találkozásra, május végétől. 

Találkozzunk a Margitszigeten, a MagaMasszázs alkalmakon, itt a blogon pedig lassan rátérek a karanténon túli témákra.