Amikor  - még ősszel -  tapasztalati anatómia órákra kezdtem el járni, az ott tanultak hozzá segítettek ahhoz, hogy a test(em) felépítését ne csupán tankönyvi ábraként fogjam fel, hanem a saját megéléseimen keresztül foglalkozhassam e bennem is lévő rendszerekkel, kapcsolódásaikkal, mozgásban játszott szerepükkel. Ennek a felfedezésnek fontos állomása volt az, hogy miként érintem, érintkezem a saját testemmel. 

Ekkor láttam bele igazán, hogy milyen sokféle rétege, szó szerinti és átvitt értelemben vett mélysége lehet önmagam érintésének. A csont, a bőr, vagy épp az izmok rétege ....más és más féle érintést kívánt. A bőr felszínét finoman súroló érintés máshová visz, mint a kenyértészta dagasztásához hasonlatos átgyúrás. És nem csak a kezemet használhatom eszközül. Míg a kontakt tánc rávezetett, hogy a teljes testfelületem alkalmas érintkezésre, megfigyelésre, kapcsolódásra, az újabb kurzusok során megtapasztaltam, hogy a légzésemet, vagy épp a belső szerveim tömegének megélését is használhatom. A testemet innentől fogva egyre tudatosabban használtam tanulásra, fel-és megismerésekre - azt hiszem ezért sem véletlen az, hogy a thai masszázzsal kezdtem el foglalatoskodni, ahol szintén a saját testünkön is tapasztalva sajátítjuk el a fogásokat. 

 Amikor az elmúlt hónapokban fokozatosan bezárkóztunk és kényszerűségből egyre több időt töltöttem itthon, úgy fordult a figyelmem fokozatosan az (ön)érintések adta lehetőségek felé. Egyre inkább olyannak tűnt nekem ez a helyzet, mintha magamra maradnék a hangszeremmel, hogy közös zenekari próbák helyett ezen gyakorolhassak, S valóban; sokfelé vitt a kísérletezés - izgalmas online kurzusokon át a derékfájásig  

Noha egyre több alkalmunk van kapcsolódni, találkozni, a kíváncsiság bennem és velem maradt: mi mindenre mehetünk magunkkal? Saját magunk a saját testünkkel, a saját érintéseinkkel?

Remélem, a jövő héttől már nem csak magamban, hanem együtt kereshetjük a választ: kísérletképp MagMasszázs alkalmak szerdánként a Szent István parkban!

Addig is - jó (ön)érintkezéseket!