Az egész úgy kezdődött...

hogy elkezdett fájni a derekam. 

Ebben egyfelől nem volt semmi különleges, tekintve, hogy a koronavírus körülmények jelenleg messze nem ideálisak. Másfelől sem, mivel ebben az életkorban-és kultúrában természetes az "itt  fáj, ott fáj, amott fáj" - no de ehhez nem voltam hozzászokva.

Így még nem ismertem a testemet. 

Ha spirituálisabb, vagy fennköltebb vonalon mozognék, azt mondanám, hogy ez a fájdalom volt az elmúlt időszakom nagy tanítója.

A magam módján meg inkább úgy fogalmaznék, hogy ilyen konstruktívan már rég nem álltam bele a földbe. Kevés történés hozott mostanában ennyi tanulságot, pedig azért mostanában történések és tanulságok is akadnak bőven.

Az első meglepetés az volt, hogy milyen nehezen engedem el a folyton-folyvást mozgást és engedem meg magamnak a fekvést, pihentetést, pedig  most tényleg nem rohanunk sehová. Talán a gyerekkori kövérség az oka,de rá kellett, hogy ébredjek, hogy ez az egyik nagy félelmem; ha rövid időre is, de nem tudok a megszokott intenzitással mozogni.  Így eshetett meg, hogy #maradjotthon hatodik hetére tudtam azt megvalósítani, ami másnak kapásból sikerült: hogy egy hétvégén át dögöljek a kanapén és tényleg ne csináljak semmit.

("meglepő" módon nem történt semmi jóvátehetetlen, nem dagadtam a kétszeresemre, nem lettek egy csapásra plettyedtek az izmaim ugyanakkor a pihentetés jó kiindulópont a második szakasz, az óvatos mozgatás felé).

A másik nagy kupac tapasztalatot az online mozgási lehetőségek (nekem) megfelelő kiválasztása hozta. 

Utólag ugyanis úgy látom, hogy már magát a problémát is részben ez okozta, hogy több online kurzust is követtem, ami mozgásra, érintésre fókuszált, és azt hiszem és ebben a helyzetben, ahol épp volt egy kezdődő-élesedő fájdalom a testemben de még nem volt meg a rutinom abban, hogy nekem mi a jó és mi a rossz, csak fokoztam a problémát, a helyett, hogy megoldottam volna.

 Nos, instant megoldás, happy end, vagy amit akartok, azóta sem lett.

Lett helyette egy többé-kevésbé jól működő rutin, amit azoknak a segítségével állítottam össze, akik a valóságban is ismernek.

A gyógytornászommal  messengeren keresztül számoltam be a panaszaimról és ő is így mondta el, hogy mi lehet a fájdalom oka; hogyan lenne érdemes változtatnom az ülő pozíciómon. A pilates tanárom  olyan videót mutatott, aminek  segítségével óvatosan, minden este tudtam egy kicsit tornászni.

Ez a kis intermezzo a fájdalom kezelésén kívül is szolgált gondolkodnivalóval.

Korábban mereven elzárkóztam a mindenféle netes mozgás elől. Meggyőződésem, hogy a személyes (test)ismeretet semmi nem helyettesítheti.

Ugyanakkor azt látom, hogy igenis vannak olyan élethelyzetek - akár ez, most - amikor új utakra kell fordulnunk.

Aminek a kiindulópontja önmagunk minél pontosabb érzékelése, és az erről való minél pontosabb kommunikáció másokkal.

 Kíváncsi vagyok, merre kanyarog.