Auckland Museum / CC BY

Évekkel ezelőtt úgy alakult az életünk, hogy egyikünknek sem volt már inges-öltönyös-kiskosztümös munkája. Ekkor bevágtam a sarokba a vasalódeszkát - és szégyen, nem szégyen, azóta csak nagyon ritkán húzom elő.

Saját, elárult vasalódeszkámra gondoltam, mikor több cikkben is olvastam, miként szégyenítette meg  a hódmezővásárhelyi tankerület vezetője a "vasalódeszkás tanárt", Vezsenyi Lászlót. A sarokba állítás egy deszkánál még csak-csak elmegy, de egy kísérletező szellemű tornatanárnál semmiképp!

Aki nem ismerné a történetet, olvasson utána itt, de addig is: nézzük meg azt a bizonyos videót az otthonúszásról:

Hadd idézzek a fenti interjúból két részletet:

"mi, a testnevelők, eleinte úgy gondolkodtunk, hogy a gyerekeknek elsősorban tartásjavító gyakorlatokat fogunk küldeni – hiszen innentől kezdve igen sokat görnyednek majd a számítógép fölött."

I...I

"A diákok nagyon lassan csatlakoztak a csoportokhoz. Nem fért a fejükbe, hogy milyen lehet az a testnevelés, ami digitális. Volt diák, aki csatlakozás helyett rámírt, hogy „ne már, tanár úr – ez most tényleg történik? Valóban számítógépen fogunk tesizni? Most ez tényleg megtörténik?”

Azaz a gyerekek igen kevéssé voltak motiváltak, nem értették, mi folyik… és hát nem voltunk jelen, személyesen, hogy elmagyarázzuk nekik. Vagy hogy kicsit feldobjuk őket."

Aki régebb óta olvassa a blogot, az tudja, hogy az elmúlt hónapokban mi is végigszívtuk  végigcsináltuk a távoktatást egy általános iskolással. Szülőként is azt tudom mondani, hogy nem volt egyszerű készségtárgyakra rávenni a gyereket - s ha őszinte leszek, magamat sem. Szóval, való igaz, hogy a digitális testnevelés nem a legegyszerűbb műfaj - szerencsére nálunk volt zoom edzés, mi is kaptunk szuper videókat (a plüssel történő célbadobás vitte el a pálmát), de a helyes ülő pozícióról is jött egy szerintem teljesen korrekt anyag, amit felnőtteknek is jó szívvel ajánlok:

Azért emeltem ki az idézett mondatokat, mert véleményem szerint a pedagógus itt nagyon pontosan megragadta a lényeget, (mostantól sokkal többet ülnek  majd a gyerekek a  gép előtt) és erre reagált a maga eszközeivel  (tartásjavító gyakorlatsor oly módon, hogy az aktivizálja a diákokat).

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a helyes tartás a laptop, számítógép előtt ülve - magam is tapasztaltam, hogy bizony, nem egyszerű az erre való figyelés, aminek gyorsan meg is van a maga  "eredménye".

Nem hiába szerepel a WHO ajánlásában  5-17 éves gyermekek számára napi  legalább 60 perc közepesen erőteljes és intenzív testmozgás, hetente legalább háromszor pedig izmokat és a csontot erősítő tevékenység.

A 18-64 éves korosztálynak ugyanez az ajánlás legalábbb heti 150 percnyi közepes intenzítású, vagy 75 perc erőteljes intenzitású fizikai tevékenységet ír elő (vagy ezek megfelelő kombinációját) - heti legalább két nap.

Ugyanez vonatkozik a 64+-os korosztályra is, azzal a kiegészítéssel, hogy a mozgásképesség javítására érdekében hetente három vagy több nap szükséges  fizikai tevékenységet kell végezniük az egyensúly javítása és az esések megelőzése érdekében.

(Az amerikai rákbetegek egyesülete pár napja kijött ajánlása egyébként épp a fenti számokat duplázza -   a felnőtteknek heti szinten 150-300 perc közötti, közepes intenzitású mozgást vagy 75-150 perc magas intenzitású mozgást kellene végezniük - azzal a megjegyzéssel, hogy a heti 300 perc vagy azt meghaladó nagyságrend az igazán optimális.)

Szóval könyörgök, ne a tanárt állítsuk ilyenkor a sarokba, inkább a vasalódeszkát dobjuk sutba! Vagy ússzunk rajta a rendeltetésszerű használat helyett.