(kép forrása: Canva.com)

Az elmúlt időszakban rendbe vágtam az itthoni munkavégzés körülményeit, így a csuklóm állapota is sokkal jobb lett. Felpolcoltam a monitort, szereztem egy tüskés ülőpárnát és gondosan ügyelek arra, hogy ne merevedjek bele egy-egy pozícióba órákig - most mondjuk nem is fenyeget ez a veszély a párhuzamos házimunka-tanulás-menedzselés közepette :)

Lassan beállni látszik nálunk az online mozgásórák rendszere, ezért arra gondoltam, hogy írok pár sort arról, nekem, nekünk mi vált be. A hangsúly itt a "nekem" -en van - hiszen tényleg rengeteg izgalmas lehetőség közül választhatunk- időről időre a Facebook oldalamon is bemutatom a kedvenceimet.

1. Folytatni a régit - új körülmények között

A legkézenfekvőbb az volt, hogy régi, megszokott edzéseinket folytatom online - ez nekem a Pilates. Nemcsak a mozgást, hanem az idő strukturálását is ez  jelenti számomra - nem is olyan könnyű megállapítani mostanság, milyen nap van épp!

Ez a régi-új közeg az, ahol biztonságosan és komfortosan érzem magam a zoom-os órán. Nem okoz gondot, ha a többiek is látják a szobát, ahol nincs minden az élére állítva, hiszen én is látom mások macskáit, akik épp megfúrják a matrac rendeltetésszerű használatát. Ismerem a tanár hangsúlyait, szóhasználatát, rugalmasabban tudom kezelni a technikai fennakadásokat

2. New kids on the zoom

Magam is meglepődtem, mennyire nem éreztem magaménak a zoomos órát olyan körben, ahol új belépő voltam. El is engedtem hamar - és ez nem a tanáron múlt. Egyszerűen fontos számomra a személyes találkozás, az óra  atmoszférájának megtapasztalása, a közvetlen viszony kialakítása. ez most nem megy.

3. Sok-sok lehetőség és magyarázat

Ami így most új belépő, az az online  jóga.Tihanyi  Benedek óráit azért választottam, mert sok alkalom elérhető Facebook live-on, emellett részletes leírást találtam kezdő gyakorlók számára, az instrukciók pedig lehetőséget adnak arra, hogy a saját tempómban, erőlétemben és testem ismeretének megfelelően haladjak - azt gondolom, így minimális a sérülés veszélye.

4. Nem lett több időm

Újra és újra rájövök, hogy attól még, hogy több óra elérhető a neten, nekem nem lett több időm . Ugyanaz a szűrő, mint a "normál" üzemmódban - megnézem, mi fér bele. Amíg pedig kint lehetünk, a séta, biciklizés kutyafuttatás előnyt élvez.

5. Légy online, hogy egyszer még offline is lehess

Rengeteg remek szakembert, tanárt ismerek, akik most kizárólag az online térben tudnak órát tartani. Azt gondolom, itt is fokozottan igaz; ha megtehetem, megtehetjük, vegyünk bérleteket alkalmaikra, Szükségünk van egymásra hogy testben, lélekben és anyagiakban is, hogy egyszer újra, személyesen is találkozzunk. 

 Túl a második héten, belerázódtunk a tanulásba/munkavégzésbe, távtornába/edzésbe/jógába.

Erre előjött alagút-szindróma a kezemben, aminek két éve már egyszer búcsút intettem. Ez egyfajta "tanító" betegség számomra - figyelmeztet arra, hogy tényleg oda kell figyelnem a tartásomra a gép előtt ülve.

A munkahelyi gépem ennek megfelelően be van állítva, monitorral, székkel egyetemben, de a itthoni környezetben, mikor egyszerre kellett megoldanunk a gyerek tanulását, az asztali gép/laptop felosztást, illetve mikor a 4. online rendelést raktam össze a telefonomon, mert az előző 3. nem ment el, akkor az utolsó, amire figyeltem, a helyes testtartás volt. Eddig. Ráadásul, amióta elkezdtem masszírozni, még inkább fontos számomra, hogy a kezem, a csuklóm megfelelő állapotban legyen.

Két évvel ezelőtt a kerületi rendelő gyógytornásza nagyon alaposan elmagyarázta a megfelelő ülésmódot, kúraszerűen kaptam masszázst. Nyilván ez nem működik, magad uram.

Egyfelől, átgondoltam, hogy hogyan tudom kevesebbet használni azokat az eszközeimet, ahol nem megfelelő a csuklóm alátámasztása. Másfelől, előszedtem a régi tartásjavító tornákat. Ráadásul, még egy hónappal ezelőtt elkezdtem Paula Moore kiropraktőr online kurzusát a témában, és mostanra be is fejeztem az első részt, így van egy remek gyakorlatsorom, amit most  kezdek el tesztelni. 

Már látom a fényt az alagút végén.

Lassan eltelik az első, itthon töltött munkahetünk (3 otthon tanuló/dolgozó fő) - arra gondoltam, hogy itt az idő mozgás szintjén levonni a tanulságokat. 

Elöljáróban annyit, hogy gyakorlott otthon (is) mozgó vagyok - még 96-ban kattantam rá a Callaneticsre (no az sem ma volt). Bárhol képes voltam és vagyok tornázni, ahol adott volt egy matracnyi terület. Így itthon is akadtak sporteszközök szép számmal - a beszerzéssel tehát nem volt gond.

Eddig is fontos szerepe volt a biciklinek, de múlt hét óta már teljesen "hajtáspajtás" üzemmódba kapcsoltam - bringával jártam a várost, ezzel költöztettem haza az irodát. Naponta másfél-két órát családilag is kibiciklizünk, mert így tudunk hatékonyan kikapcsolódni másoktól távol. 

A kutyasétáltatással nálunk sincs gond - a kutya biztos nyertese az ügynek, mind az itthoni falkázás, mind a séták tekintetében. 

A lépcsőzés is teljes természetességgel vonult be a napi szokásaink közé - mivel a harmadik emeleten vagyunk, ez is ér valamit. 

Ami viszont fontos tanulság volt számomra, az az, hogy összességében nem lett több/bármikor időm mozogni. 

Hiába nem megyek el itthonról, van egy közösen kialakított napirend, amiben meg kell találni a helyét a mozgásnak, ugyanúgy, mintha dolgozni mennék, csak tán még úgyabbúl, mert most a munka, főzés és házimunka mellett kell helyet találni az itthoni aktivitásnak. Ráadásul, tényleg szeretnék kicsit lassítani és kevesebbet online lenni - viszont a beltéri mozgásos lehetőségek nagy része is a netre költözött.

A megoldást most az jelenti, hogy a tanáraim is átálltak az online órák tartására. A héten többször vettem részt  Judit, a pilates tanárom online óráján és ennek kapcsán jöttem rá, hogy a mozgáson felül legalább ugyanolyan fontos látni hallani a többieket, illetve az sem mellékes, hogy kamerán keresztül a tanár is látja a mozgásomat és valamennyire javítani is tud, én pedig továbbra is bérletet tudok váltani hozzá.

A Facebook oldalamon megosztottam több barátom, tanárom online elérhető óráját is. 

A lányom edzője rövid videókkal és személyes üzenettel készült a csapatnak, ezt is lejátsszuk minden nap. 

Szóval, az első hetet kibekkeltük.

Kíváncsi vagyok a jövő heti hidegfrontra.

Igazán jóleső érzés, ha masszázs után azt látom, hogy vendégeim elégedetten nyújtóznak, forognak , szemlátomást belakják testüket. 

A minap egyikük elmesélte, hogy évekkel ezelőtt rendszeresen jógázott  és akkor érezte magát ennyire "egyben".  Nem tudom, azóta visszatért-e az órákra, de abban biztos vagyok, hogy önmagunk érzékelése kulcsfontosságú a testünkkel való  viszonyunkban. Saját tapasztalatunk arról, hogy mennyire vagyok ruganyos; mik a tartópilléreim; merre esik jól tovább mozdulni - nem csak arról, hogy hol fáj, hol feszül, hol van elakadásom.

Jómagam ugyan nem jógáztam rendszeresen, de folyamatosan mozgok; táncolok, tornázom, olykor futok  - s azt hiszem a legnagyobb motivációm nem is a ruganyosság megőrzése, a fájdalom elkerülése, vagy épp a fogyás (bár ezek sem jönnek rosszul)  hanem épp ennek az egyben, testben levésnek a gyakorlása, megtapasztalása.

Mikor masszírozni tanulok, az oktatás igen kellemes velejárója, hogy egymáson gyakorlunk; a mai napig elámulok, hogy egy intenzív, többnapos kurzus után mennyivel összeszedettebbnek, energikusabbnak, élettelibbnek érzékelem magam.

Ezért  bólogattam magamban lelkesen, amikor a thai masszázsról szóló könyveket keresve rábukkantam  lusták jógája("lazy person's yoga") kifejezésre.

Az ordas nagy tanulság: mozogni egy csomó minden miatt hasznos. Úgyis jön a jó idő, elő lehet venni a futócipőt, a jógaszőnyeget a sarokból - ha a dinamikusabb vonalat viszed.  Ha inkább a macskával azonosulsz, nézz körül itt.

(forrás: giphy)

Évek óta sokfelé és sok mindent mozgok, kísérletezem; de mikor masszírozni kezdtem, valami teljesen újat, a thai masszázst tanultam meg. Miért? Mi a logika ebben? 

40 körül, váltani akartam az irodai munka mellől/mellé  - ez eddig ismerős, ugye? A siker-történetekben az elnyúzott marketinges egy szép reggel kovászos kenyeret dagasztó péknek áll, fütyülve kikel az  ágyból  még a madarak reggeli éneke előtt, onnantól derék péklegény/leány lesz, míg világ a világ.

Nos, nem tudom, az újdonsült péklegények(leányok) hogy csinálják, de én biztos voltam abban, hogy a klaviatúrákon edzett ujjaimnak nem tesz jót a kizárólag "erőből", izomból végzett munka. Ráadásul épp olyan testtudati rendszert tanulok (Body Mind Centering) ahol az egész testet egységként kezeljük és a saját testünk tapasztalataira alapozunk- valamiképp ezt az "egységérzetet" szerettem volna átadni az érintés, a masszázs során is. Harmadrészt, évek óra gyakorlom a kontakt táncot, ahol az egész testemmel, a saját testsúlyomat is beleadva mozgok - örömmel tapasztaltam, hogy a masszírozás során ugyanígy dolgozunk!

Ha belegondolsz, a Thaiföldről jövő masszőrökről az a kép él bennünk, hogy filigrán hölgyek varázslatos módon nagy erőt kifejtve masszírozzák-csavarják a vendégeket.

Hogy lehetséges ez? Nos ők ugyanúgy az egész testük súlyát, tónusát beleadják a munkába, akárcsak mi, a táncórákon. 

Jó, de hogy jövök én ahhoz, európai  létemre, hogy "thaiul" masszírozzak? És egyáltalán: jó-e a keletről jött masszírozási rendszer, nyugati testre?

Nos, mint fentebb írtam, azt tapasztalom, hogy kelet-nyugat tudása sokszor, sok ponton összeér. 

Nekem meggyőző, hogy tanárom, Ágnes  Thaiföldön, helyi gyakorlópartnerrel és mesterektől sajátította el a fogásokat, amit nekünk itthon továbbad. Ugyanakkor, az órákon gyakran kitért arra is, hogy a mi életmódunk miben tér el a thaiföldi kultúrától, szokásoktól, milyen más lenyomatai lesznek a testünkön az ülő munkának, annak, hogy cipőben járunk mezítláb helyett, más az átlag hőmérséklet és a páratartalom...

A talpmasszázshoz használt fapálcánkat hazai mester esztergálja; a gyógynövényes masszázshoz itthoni növényeket használunk - úgy gondolom, ez igazán természetes módja annak, hogy a sokfelől származó tudást az itthoni vendégekre alkalmazzuk. 

Nem vagyok kíváncsi ráád.
Ne vesd le a ruháád.
Tőccsük külön ezt az éjszakát!...énekelte annak idején kétéves húgom a KFT -t dúdoló apját utánozva minden pelenkázásnál, dugóhúzó-mozgásokkal próbálva kicselezni a vetkőztetés - átöltözés folyamatát.

Hogy mi köze van a KFt dalszövegeknek és a pelenkázásnak a masszázshoz?

Szerintem nagyon is sok.

Mert ahogy egyértelműnek tartjuk, hogy a gyereket levetkőztetjük és átöltöztetjük minden egyes alkalommal, mikor pelenka-cserére kerül a sor, a masszázzsal kapcsolatos képek, videók, hirdetések is túlnyomóan egyfajta "vetkőzési protokollt" mutatnak be.

Aki masszázsra vágyik, dobja le a ruhát, csavarodjon fehér lepelbe (plusz kiegészítésként orchideát a hajába tűzve)  és lazuljon el percek alatt (hiszen a masszázs alkalmak  óra-és percdíjasok)!

Nos, az olajos masszázst valóban ruha nélkül tudjuk végezni  az adott testrészen és nálam, a thai masszázsnál is fontos látni bizonyos testtájakon (ez jellemzően a lábszár alsó része), hogy vannak-e olyan erek, felületek, melyeket óvatosabban kell érintenem, esetleg érdemes kihagynom, de határozottan állítom, hogy a masszázs, vendégként valóban a te testi-lelki kényelmedet kell, hogy szolgálja. 

Ha ruhában szeretnél maradni, ugyanúgy teljes értékű masszázst tudok nyújtani. Így tanultam és ezt gyakorlom a táncban, különböző testtudati, bodywork munkákban.  

Itt  a te testi szükségleteid vannak a középpontban (persze én figyelek közben a sajátomra is). 

Ezért, ha nem komfortos számodra, hogy ruhátlanul légy, nem kell levetkőznöd. Lehetsz a saját, kényelmes, mozgást-mozgatást biztosító ruhádban. Vagy kérhetsz öltözetet tőlem. Használhatunk takarót, lepedőt, ha fázol. Dolgozhatunk csak bizonyos testtájékkal, de ki is hagyhatunk egyes területeket.

Azt  is fontosnak tartom, hogy a masszázs során "kommunikáljak" - melyik testtájékon haladunk épp. És ezért kérlek, hogy te is kommunikálj. Ez az e hely(zet), amikor nem kell udvariasnak lenni. Akkor sem, ha meleged van, fázol. Akkor sem, ha kellemetlen az érintés mélysége, vagy érintést kapni az adott területen. 

A masszázs a te testedért van. A te minőségi testérzetedért.

Ugyanakkor én sem csak a tenyeremmel dolgozom, a teljes testem a "munkaeszközöm. Ezért tiszteletben tartom a saját testem kényelmét és határait és  ezt kérem tőled is.  Ez nem "happy endinggel" végződő szolgáltatás, én biztos, hogy nem veszem le a ruhám.

Ha úgy döntesz, neked sem kell.